Az egyik szemem sír, a másik nevet. A tervezettnél rövidebb idő után kell elhagynom a Comprad gyakornoki posztját – ugyanis teljes munkaidős állást kaptam az előző gyakorlati helyemen. De azt hiszem, így is egy jó nagy puttonyra való tapasztalattal távozom.

A legfontosabb dolog talán az, hogy kiderült: az egyetemi órákon hallott „varázsszavak” – sajtófigyelés, follow-up, brief, tender – nem is annyira rémisztőek. Volt szerencsém minddel találkozni ez alatt a pár hónap alatt. Sokan nem szeretik a sajtófigyelést, mert egy idő után monotonná válik. Nekem igazából nem volt vele problémám, érdekesnek találtam, bár bevallom, voltak gyenge perceim. Hasonlóan szöszmötölős feladat az adatbázis építés. Ezzel sem voltak negatív élményeim, mert valamiért különösen szeretem az Excelt és az aprólékos, Ctrl+C – Ctrl+V általi építkezést. Az első és legnagyobb adatbázissal kapcsolatos feladatom az volt, hogy térképezzem fel a pr ügynökségek web 2.0-s tevékenységeit. Ez nemcsak azért volt hasznos, mert egy átfogó képet kaptam arról, hogy a szakmában ki, mennyire használja ki ezt a lehetőséget, hanem azért is, mert időközben nagyon sok új dolgot tudtam meg arról, hogy miért is érdemes a web 2.0 eszközeit alkalmazni. Ezeket az ismereteket próbálom a gyakorlatba is átültetni az egyetemi kritikai honlapunk népszerűsítésében.

Gyakornok társammal egy nagyobb kaliberű feladatot is kaptunk: egy hetünk volt arra, hogy egy, a Compradhoz beérkezett briefre közösen állítsunk össze egy pályázati anyagot, és prezentáljuk a tárgyalóban a többieknek. Sok munka volt vele, de megérte. Bele kellett ásni magunkat az adott üzletágba és a cég munkájába ahhoz, hogy releváns ötleteket fogalmazhassunk meg. A prezentáció után sok építő jellegű kritikát kaptunk a többiektől, rámutattak a hiányosságokra, a hibákra, de a dicséret sem maradt el. Az utolsó napokban a follow-up játszotta a főszerepet. Elég hamar belerázódtam a telefonálásba, pedig először kicsit tartottam tőle. Szerencsémre csupa kedves emberrel beszéltem – így nem váltak valóra előzetes félelmeim, amelyek mások véleményeiből merítkeztek. Egyetlen dolog miatt van hiányérzetem, ami a munkát illeti: rendezvényszervezéssel nem volt alkalmam foglalkozni – de talán majd legközelebb. Ettől függetlenül elmondhatom, hogy sok mindenbe belekóstolhattam egy kicsit.

És ezt nem csak a munkára értem. Szerencsés időszak lévén, sok sütizésen vehettem részt, hisz névnapból és születésnapból nem volt hiány az elmúlt hetekben. Arról nem is beszélve, hogy a fiúk hozzájárultak ahhoz, hogy idén se hervadjak el. Hiányozni fognak az irodámba beszűrődő reggeli nevetések, a közös ebédek és az azt követő beszélgetések. Maholnap kilépek a „nagybetűs életbe”, és kijelenthetem: a Comprad kitűnően biztosította ehhez az utolsó szakmai lépcsőfokot.