Ez nem konstruktív vita, hanem politikusi mélységekbe ereszkedő haszontalan veszekedés – röviden így foglalható össze az Uniomedia és a Nézőpont Intézet, valamint a Magyar PR Szövetség (MPRSZ) pengeváltása, amelyet egy újságírók körében elvégzett kutatás generált. Mint az már ismeretes, a két szervezet egy 500 fős hazai újságírókból álló mintán vizsgálta az újságírók és a pr-esek viszonyát, a pr-esek megítélését, valamint munkájuk hasznosságát.

A Médiatükör 2010 nevet viselő tanulmány mások mellett megállapította, hogy az újságírók csupán 6-11 százaléka számára hasznos a pr-es kapcsolat. A kutatásban az is megfogalmazódik: a pr-esek egyáltalán nem tudják, mire van szüksége a sajtónak, nem ismerik a hírérték fogalmát, s ezért az újságírók és a pr-szakma képviselőinek kapcsolatát a tollforgatók háromnegyede ellentmondásosnak ítéli. Árnyalja s javítja a képet, hogy az újságírók a beérkező sajtóközlemények több mint felét elolvassák, negyedét fel is használják. A médiamunkások fele a sajtótájékoztatók alapján ír anyagot, 42 százalékuknak pedig gyakran vagy akár legtöbbször a sajtóközlemények adják a cikk témáját.

Az adatok zöme nem túl hízelgő a pr-szakmára nézve, összességében az látszik, az újságírónak nincs szüksége a pr-esekre. Ezek tények, amelyek makacs dolgok. Az MPRSZ a tanulmány publikálása után sietve egy állásfoglalást adott ki, amelyben „felháborítónak tartja és elítéli az Uniomedia és a Nézőpont Intézet (…) kutatásának utólagos interpretációját.” A felpaprikázott elnökség, állásfoglalásának azt a címet adta, hogy „nyílt levél a szakmai feszültség-szítókhoz”. A vélhetően Szeles Péter tollával íródott levélben a pr és az újságíró szakma „egymásnak ugrasztási kísérletéről” is szólnak, amelyeknek célja „a felmérés elsődleges eredményeiről elterelni a figyelmet”. Állításuk szerint a kutatás az újságíró szakmán belüli korrupcióra helyezte a hangsúlyt, s ezzel az „elferdített interpretációval” kívánja e tényről elfordítani a reflektort. A levél végén dörgedelmesen felszólítja a Szövetség az Uniomediát és a Nézőpont Intézetet, hogy „hagyjon fel a pr szakma lejáratásával, ne terjesszen valótlanságokat a szakmáról”. Zárásként pedig egy pikírt, foghegyről odavetett megjegyzéssel zárja: „a Magyar Public Relations Szövetség készséggel felajánlja szakmai segítségét, oktatását, szakértői közreműködését az Uniomedia és a Nézőpont Intézet munkatársai számára”.

Eltekintve az állásfoglalás stílusától (külön posztot is megérne), azt megjegyezném: noha nem vitatkozik a kutatás adataival, azért érződik rajtuk, hogy nem pusztán az értékeléssel lehet problémájuk, hanem a sok helyütt lesújtó eredménnyel is. Már egy éve hasonlóról értekeztük mi is: ha a pr-es kizárólag marketinges szöveget küld sajtóközleményként, és feleslegesen zaklatja munkaidőn kívül, óhatatlan, hogy az újságírók haszontalannak minősítik a pr-esekkel való kapcsolatukat. Persze az ügyfeleket is át kell nevelni: nem lehet minden, csak a cég számára fontosnak minősített hírt kiadni, valamint lényegtelen témájú rendezvényeket szervezni. Ezek vezetnek el a szakma reputációjának csökkenéséhez.

Az MPRSZ irományára aztán nyílt levelében, higgadt, tárgyilagos választ adott az inkriminált két szervezet. Megjegyzik, hogy a Szövetség levelét „kioktatónak, dacosnak és átgondolatlannak, ezért egy komoly érdekvédelmi szervezethez méltatlannak tartjuk”. Sajnos, azt kell mondjam, igazuk van. A kutatás nagyszerű platformot jelenthetett volna a párbeszédre.

Inkább a Médiatükör 2010 kutatás adatainak okát kell megfejteni, nem a rossz hír hozójával acsarkodni!