Késik a vonat, de legalább süt a nap. Az Árpád hídi aluljáró sikeresen megtréfál, de most már biztosan tudom, hogy hol kell feljönni ahhoz, hogy jó irányba induljak el. Ennél jobb úti célom nem is lehetne, hisz a Comprad felé tartok. Új környezetben az első (pár) nap mindig izgalommal tölt el, most mégsem a szokásos vizsgadrukkal jövök, hanem a kíváncsisággal teli, nyugodt várakozással… Hamar beigazolódik, hogy tényleg nincs mitől tartanom. Bemutatkozás, az íróasztal elfoglalása, rövid ismerkedés a cég eddigi munkájával, és egy kis pr elméleti „fejfrissítés” után az első feladatomon dolgozom: bejegyzést írok a blogra.

De hogy is kerültem ide? Ötödéves Pázmányos kommunikáció-esztétika szakosként második gyakorlati helyemnek a Compradot szemeltem ki, és szerencsémre rám esett az itteniek választása. Mások negatív tapasztalatait hallva olyan ügynökséget kerestem, ahol fontosnak tartják azt, hogy a gyakornokok ne csak a kávéfőzés rejtelmeit tanulják meg, hanem használható gyakorlati tudásra tegyenek szert, mire kilépnek a nagybetűsbe. Ezért tetszett meg a Comprad, hiszen már a honlapon is felhívja a figyelmet a gyakornoki rendszerre és annak fontosságára. Reményeim szerint sokat fogok tanulni az itt eltöltött idő alatt a pr szakma gyakorlati oldaláról – amire az iskolapadban nem sok lehetőség nyílik. Legyen szó sajtófigyelésről, follow-upról vagy bármi egyéb feladatról, sokkal több fogalmam lesz róluk, ha élesben csinálom, mintha bemagolnám a tankönyvből. Az meg csak egy ráadás, hogy mindezt egy szimpatikus csapattal, barátságos környezetben tehetem.

A terveim a pr-rel még elég képlékenyek. A szakirány kiválasztásakor fontos szempont volt az, hogy a pr elég tág területet ölel fel, változatos feladatokat lát el, így idővel én is megtalálhatom azt az ágát, ami hozzám a legközelebb áll, amiben igazán jó tudok majd lenni. Kezdetben az hajtott, hogy rendezvényszervezéssel foglalkozhassam, azon belül is az esküvőszervezéssel. Ma már nem ezt mondanám az életcélomnak, de a rendezvényszervezés egyelőre továbbra is favorit – legyen szó akár egy babazsúrról, vagy egy fesztiválról. Egy évig kommunikáció szakos demonstrátorként tevékenykedtem. Az egyik legnagyobb és legnehezebb feladatunk a szakest megszervezése volt, ami körülbelül egy-másfél hónapot vett igénybe. A program összeállítása, a forgatókönyv pontos lejegyzése, az asztalok elhelyezése, a forralt boros lábas megszerzése, a plakátok nyomtatása stb. – minden kis részletre ugyanolyan hangsúllyal kellett figyelni. Nem volt könnyű feladat, viszont annál nagyobb csoda volt átélni, mikor minden apró mozzanat egy szerves egész részévé vált azon a bizonyos estén. Persze egy program megszervezését is meg kell tanulni, el kell lesni a nagyoktól. Remélem, hogy a Compradnál ebbe is belekóstolhatok majd egy kicsit. Viszont időközben kiderülhet, hogy egy másik terület lesz inkább az ínyemre való, sose lehet tudni.

Ugyan a nap már nem süt, de a kíváncsiságom megmaradt, és várakozással nézek elébe az elkövetkezendő pár hónapnak.