Egy korábbi blog bejegyzésemet úgy kezdtem, hogy “Az idei év első negyedében (azaz 2009-ben) úgy hozta a sors, hogy volt szerencsém hat hónapot Svájcban, Graubünden kantonban tölteni”.

A mostani bejegyzés is indulhatna ugyanígy, hiszen ismét Svájcba sodor a sors, ismét a vendéglátás, turizmusmarketing és rendezvényszervezés határozza majd meg a mindennapjaimat. A múlt évi és a mostani tapasztalatszerzésem között azonban számos különbség lesz. Szakmai szempontból különbség, hogy egyrészt az eddigi fél évnél hosszabb távon tervezek kint maradni, másrészt pedig, hogy a svájci munkaköri palettámat tudatosan bővíteni kívánom a public relations tevékenységgel. Ha minden terveim szerint zajlik, a munkahelyem közelében, Samedan-ban még jobban belevethetem magam a PR rejtelmeibe, amit majdani hazatérésem után, ha a sors is úgy akarja, Magyarországon akár éppen a Compradnál lesz lehetőségem tovább kamatoztatni.

2010 januárjától új mérési módszert alkalmaz a hazai rádiós piac a hallgatottság mérésére. A GfK Hungária - Ipsos konzorcium által kifejlesztett új rádióhallgatási mérést a rádiók eddig soha nem tapasztalt egységes akarata tette lehetővé. A médiavásárló ügynökségeket képviselő MAKSZ támogatásáról biztosította az új kutatási rendszert – tájékoztat a BrandTrend.

Sokan sok helyütt írnak arról, hogy a hagyományosnak mondott pr-eszközök már a múlt megkövesedett, már-már archaikus részét képezik. Gondolok itt elsősorban a sajtóközleményekre és a sajtótájékoztatókra, amelyeket a szakma „újhullámos” lovagjai (a web 2.0 kizárólagosságát hirdetők) már rég kiátkoztak. Azért ebben is van jókora igazságtartalom, jóllehet, azoknak is igazuk van, akik nem temetnék ilyen gyorsan a régi, jól bevált módszereket.

Február 14. Valentin napja. Két hete elárasztották a boltokat a szívek és a kütyük, szerelem van a levegőben, az interneten, a moziban, az aluljárókban, mindenhol. Évről évre jó kis reklámhadjáratot kap Valentin. De ki is ez a Valentin, akiről megemlékezünk, akiről nevét kapta a februári őrület? Az ünnep eredete több forrásra is visszavezethető.

2010. február 10. Túl egy újabb vizsgaidőszakon és szerencsére túl egy hét jól megérdemelt „regenerálódó” szabadságon, ma végre megkezdtem életem első szakmai gyakorlatát!
Különösebben nem izgultam túl az első nap gondolatát, nem is mind a tíz körmömet rágtam tövig, hiszen egy előzetes megbeszélésen, azon a bizonyos „állásinterjún” már átestem egy hónappal ezelőtt, csak hát ugyebár közbejött „valami” – nevezzük a szorgalmi időszak végének, vagy csak szimplán vizsgaidőszaknak – így csak most állhattam be a Comprad PR gyakornoki képzésébe.

Késik a vonat, de legalább süt a nap. Az Árpád hídi aluljáró sikeresen megtréfál, de most már biztosan tudom, hogy hol kell feljönni ahhoz, hogy jó irányba induljak el. Ennél jobb úti célom nem is lehetne, hisz a Comprad felé tartok. Új környezetben az első (pár) nap mindig izgalommal tölt el, most mégsem a szokásos vizsgadrukkal jövök, hanem a kíváncsisággal teli, nyugodt várakozással… Hamar beigazolódik, hogy tényleg nincs mitől tartanom. Bemutatkozás, az íróasztal elfoglalása, rövid ismerkedés a cég eddigi munkájával, és egy kis pr elméleti „fejfrissítés” után az első feladatomon dolgozom: bejegyzést írok a blogra.

Kis magyar abszurdunk újabb állomásához érkezett most: futószalagon rabosítják a Budapesti Közlekedési Vállalat vezetőit. A cégnél tapasztalható krízis – annak folyamatossága és súlyossága miatt – már jóval túlmutat azon: itt már régen nem lehet csupán válságról beszélni.