Comprad

Új kommunikációs csatornák leltára, avagy a blogok és twitterek kora

A technológiai fejlődés nagyban befolyásolja a pr-es munkáját. Az első elektronikus híradást 1954-ben küldték el, azóta kiszélesedett a kommunikációs eszközök palettája. Az utóbbi időben sorra feltűnő különböző online és mobiltelefonon keresztüli alkalmazásokat pedig követni is nehéz – az új kommunikációs csatornákról készített leltárt John V. Pavlik, a New Yersey Egyetem professzora.

A blogok, mint a közösségi szintű információterjesztés független formái, sokak szerint a média „őrkutyái” („watchdog”). Az újságírók indították el a tradicionális újságszerkesztés ellenpontjaképpen saját blogjaikat, majd elterjedt az egész világon a civil felhasználók körében is. A blogszféra növekvő jelentőségét igazolja, hogy olyan események elindítója lehet, amely hírnevet építhet, vagy rombolhat le egy-egy leleplezéssel. Napjainkban többszázezer blog létezik, amely több millió bejegyzést jelent naponta, ezek nagy része web-napló; ez a fiatalok körében nagyon népszerű megnyilatkozási forma.

A blogok legújabb fejlesztései a twitterek. Az alkalmazás lehetővé teszi, hogy mobiltelefonról is küldhessenek szöveges tartalmat a blog oldalára, ezzel a hozzáférhetőséget és az azonnali információterjesztést is sikerült megoldani. A szövegek korlátozott karakterszáma miatt egész szótárnyi rövidítéseket alkottak a felhasználók (pl. LOL- lots of laughs, vagy c2it-see to it).

Az új eszközök mellett megújult az ezeket környezetbe helyező internet is, megszületett a web 2.0. A pr-es munkafolyamatokat a megváltozott médium szerint kell használni, a tervezéstől a tanácsadáson és médiakapcsolatokon keresztül a válságkommunikációig. Az internet új generációja kiszélesítette a felhasználási lehetőségeket, a közölt tartalmakat, az adatbázisokat és keresési feltételeket illetően is.

A stratégiai kommunikáció szempontjából is fontos különbség van a web 1.0 és web 2.0 között. Az előbbi segítségével a megszerkesztett anyag közlésre került, a második esetében ezenfelül hozzászólások és más - nem kontrollált - interaktív megnyilvánulások befolyásolják a közzétett információ eredményét.

A legfontosabb web 2.0-es technológiák között meg kell említenünk az RSS-t, azaz a Really Simple Syndication-t. Az RSS a gyakran frissülő oldalakon megjelenő új tartalmakat jelzi, ami a hírlevél web 2.0-es formájának is tekinthető. A felhasználókat a legfrissebb információk érdeklik, illetve a legújabb eseményekkel kapcsolatban tesznek fel közléseket, nem csak szöveges formában. A képi megjelenítés új formája a VNS (Video News Releases). Segítségével a korábbi analóg videokazettákra felvett anyagok postázása helyett gyorsan és egyszerűen lehet mozgóképet eljuttatni. Nem csak más médiumoknak juttathatunk el vele tartalmakat, mivel létrejött számos videó megosztó portál, mint például a You Tube, melyek a nagyközönség számára is elérhetőek. Manapság a világhálóra feltett anyagok tehát többféle adatból állhatnak, a képi-, hang-, és szöveges adatokból álló közléseket mash up („kevert”) médiának hívjuk.

A pr-szakemberek munkáját nagyban segíti, hogy az online tartalmakra kereső oldalak is létrejöttek, melyek a munka során szükséges releváns információkat gyűjtik össze. Az internetes világ kiszélesedésével és a gép előtt töltött idő meghosszabbodásával igény keletkezett közösségi oldalak létrehozására, ahol a felhasználók létrehozhatják saját online profiljukat és kommunikálhatnak egymással. Ezzel megváltoztatták a kommunikációs környezetet, új pr és a marketing lehetőséget teremtve. Az oldalakon néhány opció fizetés ellenében használható, sőt van, ahol valódi pénzügyi tranzakciók bonyolódnak le (Second Life), ezzel a virtuális világba áthelyezve a valóságot.

A tanulmány teljes terjedelmében itt tölthető le, valamint az Institute for Public Relations honlapján, a www.instituteforpr.org-on.

Hozzászólások

  • luki

    Te Ostoba!
    http://cvikli.tumblr.com/post/155566607/navarro-blumi-a-blogok-mint-a-k-z-ss-gi
    LOL, mi? Pfff…

  • BG

    Javaslom, mindenki olvassa el a luki által küldött posztot.
    Ja, még egy megjegyzés: a tanulmányt 2007 szeptemberében írták (nem ‘94-ben), és pr-es vonatkozású! A tanulmány szerzőjének a jvpavlik@gmail.com címre lehet írni (angolul tudók előnyben!).

    (Ja, a “Jézus” pedig nagy j-vel van…)

  • Ez fájt. Komolyan. Az eredeti szöveg tartalmáról most nem nyilvánítanék véleményt, de szeretném megjegyezni, hogy súlyos félrefordítások találhatók a fenti írásban. A legdurvább: “A blogok legújabb fejlesztései a twitterek.” Eredetiben: “One of the more recent developments in blogging is twitter.” Elismerem, az angol eredetivel is vannak gondok, de azért ezt nem kellett volna…

  • BG

    Igen, ebben tökéletesen igazad van; a megjegyzést továbbítom a kolleginának. Posztod olvasásakor viszont nekem olybá tűnt, mintha te az eredeti tanulmányról - amely, véleményem szerint nem oly’ rossz - s annak készítőjéről mondtál volna ítéletet (vö: “Te Ostoba”).

  • Kolleginádnak üzenem, hogy nyugodtan fordíthat szabadabban - ezzel nem akarom megbántani, csak jelezném. Mellesleg, ha nem használja a Twittert-t, akkor érthető, ha ilyet fordított. Javaslom regisztráljon, ha még nem tette meg, már csak szakmai szempontok miatt is megéri.(A Comprad nincs fent?)

    Az eredeti tanulmányt kicsit összecsapottnak érzem, a szerző túl sok mindent akart belezsúfolni ezekbe az oldalakba. Ráadásul viszonylag “régi” forrásokat használt. Ez a videó-sajtóközlemény résznél a legszembetűnőbb. Ha kicsit rákeres, akkor megtalálja a közösségi média eszköztára felhasználásával összerakott sajtóközleményt. (Ez még a régi, azóta van 1.5ös verzió is.)
    http://www.pr-squared.com/2006/05/the_social_media_press_release.html
    A Twitter-hez visszatérve: a szerző itt nagyon nem volt képben, zagyvaság amit leírt, még ha vannak benne a valóságnak megfelelő elemek is.
    A Web 2.0 alapjában véve nem egy nagy dolog, bár a szerző valami misztikus szintre emeli. Csak eszközök. (Mielőtt valaki a haját tépi folytatnám.) Ami igazán paradigmaváltást eredményez(het) az az, hogy ezek az eszközök szinte mindenkinek lehetővé teszik, hogy tartalommal hozzájáruljanak a témához, párbeszédet alakítsanak ki (erre a szerző később maga is felhívja a figyelmet), és közösségekbe tömörüljenek, ahol lehetőség nyílik az együttműködésre.
    Apróság ugyan, de a szerző említést tesz a belső kommunikációval kapcsolatban a nyomtatott anyagok elhagyásával kapcsolatban. Szerintem nem fognak csak úgy eltűnni a nyomtatott anyagok - hisz egy gyártó cégnél a sor mellett álló munkás, akinek napi fél órája szabad, az nem tud egy számítógép mellé leülni “együttműködni”…
    Utoljára még annyit, hogy az RSS nem Web 2.0-ás eszköz. Nagyon sok mindenhez nélkülözhetetlen, amolyan összekötő kapocs, azonban egyirányú kommunikációt tesz lehetővé.

    Hirtelen ezek jutottak eszembe az eredeti írás olvasása kapcsán.Ettől függetlenül örülök, hogy létezik ez a blog,- máskülönben nem helyeztem volna el a linkjét a blogomon - és remélem, hogy más ügynökségek is kicsit aktívabbak lesznek a közösségi média terén.

  • BG

    Köszönjük a hozzászólást! A Comprad (még) nem regisztrált a Twitteren, de gondolkodunk rajta…

    A web 2.0-val kapcsolatban egyetértek; a helyzetet én kicsit paradoxnak gondolom. Van, aki esküszik a cybertérre, s mindent ezen keresztül akar intézni, mások pedig a Gutenberg-galaxis mindenhatóságát hangoztatják. Az igazság pedig valahol félúton lehet…

Mondja el véleményét!