A több mint 7 millió lakosú országot Svájcnak, az egyetlen háromnyelvû (német, rétoromán, olasz) kantont Graubünden-nek, a falut – ahol jelenleg tapasztalatot gyûjtök - pedig Bevernek emlegetik az itteniek, más-más nyelveken. Van, aki franciául, más schweizerdütsch-ül, olaszul vagy éppen rétorománul. Továbbá, ha az ember 2-3 hétnél több idõt tölt el Beverben, akkor arra is rájön, hogy a már következõ faluból érkezett lakos is igen más dialektusban ejti ki e három szót. Alsó-Engadinban a Vallader, Felsõ-Engadinban a Puter, másutt pedig a Domleschg, Sutsilvan, Surmiran nyelvjárásokat beszélik. Mégis, ha leülnek egy kávé mellé, találnak közös nyelvet.

A kantonok közötti kölcsönös, egészséges utálat képezi a svájci demokrácia és semlegesség szilárd alapját. Egészséges, de kemény harc folyik többek között a turizmus és a pr területein is.

A svájciakra jellemzõ néhány alábbi tulajdonság véleményem szerint magyarázza az ország, azon belül is a kantonok, városok, falvak megjelenését, kommunikációját, pr-jét:

„A svájciak meg vannak gyõzõdve országuk különlegességérõl. A pénzt nem is igazán szeretik, hanem inkább tisztelik.” Aki megengedheti magának, hogy sokat költsön, az meg is teszi, de feleslegesen nem égeti a villanyt sehol, hiszen az pazarlásnak minõsül. Az itteniek keményen dolgoznak, szeretik a munkájukat, büszkék is rá, jóllehet meg is fizetik õket ezért. Nem respektálják a hierarchiát, nem hajlandóak magukat valakinek is alárendelni. Egy útépítõ munkás és egy ügyvéd akár azonos kategóriájú autóval közlekedik. Mindketten megengedhetik maguknak, hogy a hétköznapokon étteremben ebédeljenek. Véleményüket nyíltan vállalják, nem szokásuk semmit szép csomagolásban tálalni, viszont a pozitív meglátásokat, dicséreteket is azonnal közlik.
Óriási értékük a becsületesség és a tolerancia.

„Azt tartják róluk, hogy tartózkodóak, távolságtartóak, csak lassan engednek fel, de azután annál barátságosabbak.”
Ez valóban így van, olyannyira, hogy az elsõ 2-3 hétben bármennyire is igyekvõ és kedves vagy, õk semlegesek, figyelnek, tapasztalnak, majd amikor látják rajtad az igyekezetet és a szorgalmat, barátságossá válnak. Amikor pedig a visszajáró vendégek már a neveden szólítanak, elmondhatod, hogy elismernek és elfogadnak. Persze ez azzal jár, hogy tiszteletben tartod és elfogadod, hogy ahány ember, annyi nyelvjárás és köszönési forma… Ami számomra meglepõ volt, hogy itt az emberek a megszokások „rabjai”, ami nem feltétlen negatív, csupán szokatlannak tûnik. Mondhatni erõsen márkahûek. Ha a 0,33-as Engadiener sör ízletes, a svájci úr nem fog mást rendelni soha többé.
A törzsvendégek a hét mindennapján majd’ ugyanabban a percben térnek be hozzánk és ugyanazt rendelik… ugyanazt a kávét, ugyanazzal a süteménnyel, hétvégente ugyanazt a szobát, ugyanazzal a vacsorával… mégis elégedettek és boldogok.

Egységes és egyértelmû kommunikáció

Bármerre járok, bármilyen tevékenységet végzek, tudom, hogy kinek a nevéhez fûzõdik…

Bementem egy kávézóba, rendeltem egy kávét és egy Buttergipfeli-t (vajas sütemény). A csészén „Charels” felirat, ez a hely neve, a pohár alátéten „Jacobs” a kávé neve, a cukor felirata pedig az alábbi: „Schweizer Zucker, - weil aus der Schweiz“, vagy éppen „Engdiener”, hogy tisztában legyél azzal, hogy ez bizony engadin-i cukor. Ami a legszenzációsabb volt számomra az a Kaffeerahm, azaz a kávétejszín felirata: „Tissot.ch”

Nincs ez máshogy a város- és falufejlesztéssel sem. Jelenleg Beverben minden út és útkeresztezõdés felújítás alatt áll. Azonban minden útépítõ autón és közremûködõ munkás ruházatán szerepel a cég nagy, színes logója, mottója, és természetesen a nélkülözhetetlen svájci zászló, ezzel kommunikálva, hogy melyik cég nevéhez fûzõdik az építkezés, és azt is, hogy a cég svájci, hiszen nagyon fontos a nemzettudat.

Bevásárláskor a következõre lettem figyelmes. A legtöbb terméken szerepel az egységes svájci logó, a zászló, illetve a tartomány neve, ahol készült. Értelemszerûen itt Beverben Graubünden-t tüntetik fel, és a helyi Coop is túlnyomórészt helyi termékeket forgalmaz. Az éttermek „Tagesmenü” (napi ajánlat) táblácskáján – amennyiben aznap húsos étel van – a hús mellett a „CH”-t is feltüntetik, tudatosítva, hogy nem importált termékrõl van szó.

Egy apró megjegyzés a svájci Public Relations-re

Míg otthon a korombéli ismerõseimmel is többnyire 5 perc után sikerül megértetnem, (már ha sikerült) hogy valójában mit is tanultam a fõiskolai éveim alatt, mivel foglalkozom, és egyáltalán mit is jelenet a Public Relations, addig itt egy kis svájci faluban a 65 éves szomszédasszony gyorsan megkérdezi: „Na de mégis melyik területre specializálódtam?…