A körülmények adottak voltak: az Amerikából elindult gazdasági válság érzékenyen érintette a Nyugat-Európát is, és hatása az USA gazdaságának visszaesésén keresztül az egész világgazdaságban megmutatkozott. Szinte minden iparágban érzékelhetõ volt a visszaesés.
Nem volt ez másképp az élelmiszeriparral sem. Adott egy vidéki cég, mely a környékbeli családok százainak megélhetését biztosítja. Nemcsak helyi viszonylatban jelentõs, hanem országosan is. 2009 elején röppentek fel a hírek, hogy elbocsátásokra lehet számítani. Elõször „csak” 250 -300 fõrõl volt szó, majd ez a szám felcsúszott 500-ig. Ez az akkori dolgozói létszám negyede volt. A cég közleményében írta: „a piaci környezet további romlása miatt elkerülhetetlen a költségek csökkentése és a hatékonyság növelése”. A lépéstõl a piaci pozíció megerõsítését remélte a vállalat. Szellemi és fizikai dolgozókat is érintett az elbocsátás, az igazgatóság létszámát is redukálták.

Ajándékozni jó! Fõleg akkor, amikor a szerencse dönti el, hogy kinek! Amikor kihúztam Geri kollégámat, tudtam, hogy „nagyot kell ütnöm”, hiszen egy pr-szakembernek „hírértékû” ajándék kell! 13 évvel ezelõtt vásárolt Nokia 2110 telefonom doboza lett a fõszereplõ, Vitamin ABC-vel, pár tisztálkodó szerrel és gyufával megtöltve. A fõajándék pedig egy internetes webáruházban vásárolt dollár bankjegy.

Itt olvasható, hogy mi sült ki belõle:

Kovács Beáta vagyok, tanulmányaimat a Kodolányi János Fõiskolán végzem, most kezdem majd az utolsó félévemet. Kommunikáció- és médiatudomány szakon tanulok, a diploma szerint kommunikátor végzettségem lesz. Vas megyében élek, egy nagyon kicsi, cirka 200 fõt számláló településen, Nyõgérben (és nem Nyõgéren:)). Már kiskoromban is mindig azt mondogattam, én bizony értelmiségi leszek. Ennek tudatában szorgalmasan tanultam végig az általános- majd a középiskolát. Mikor felvételire került a sor, nem tudtam, hogy mit akarok tanulni. Egyvalamiben voltam biztos. Mindenáron Budapesten akartam továbbtanulni.