Ajándékozni jó! Fõleg akkor, amikor a szerencse dönti el, hogy kinek! Amikor kihúztam Geri kollégámat, tudtam, hogy „nagyot kell ütnöm”, hiszen egy pr-szakembernek „hírértékû” ajándék kell! 13 évvel ezelõtt vásárolt Nokia 2110 telefonom doboza lett a fõszereplõ, Vitamin ABC-vel, pár tisztálkodó szerrel és gyufával megtöltve. A fõajándék pedig egy internetes webáruházban vásárolt dollár bankjegy.

Itt olvasható, hogy mi sült ki belõle:

Kovács Beáta vagyok, tanulmányaimat a Kodolányi János Fõiskolán végzem, most kezdem majd az utolsó félévemet. Kommunikáció- és médiatudomány szakon tanulok, a diploma szerint kommunikátor végzettségem lesz. Vas megyében élek, egy nagyon kicsi, cirka 200 fõt számláló településen, Nyõgérben (és nem Nyõgéren:)). Már kiskoromban is mindig azt mondogattam, én bizony értelmiségi leszek. Ennek tudatában szorgalmasan tanultam végig az általános- majd a középiskolát. Mikor felvételire került a sor, nem tudtam, hogy mit akarok tanulni. Egyvalamiben voltam biztos. Mindenáron Budapesten akartam továbbtanulni.

Üdvözlök mindenkit, Prischetzky Luca vagyok, húsz éve szekszárdi lakos, pár éves budapesti átigazolással. A Budapesti Gazdasági Fõiskola (BGF) kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója vagyok, de fontosabbnak tartom, hogy pr-szóvivõi szakon folytattam tanulmányaimat másfél év után.

Sokan jönnek erre a szakra, hogy a médiában dolgozzanak, esetleg ismertséget szerezzenek. Én azért is a BGF-et választottam „mentoromnak”, mert sokkal inkább a pr és a kommunikáció terén szeretnék „ismertséget szerezni”, mint a médiában. Mondhatták nekem anno, hogy telített a „komédia” szak (ahogy mi hívjuk), de én mindig úgy gondoltam, hogy a legjobbakra minden területen szükség van. Lehetek a milliomodik valamiben sorszám szerint, ha kiemelkedõen teljesítek, ki fogok tûnni a tömegbõl. Na ez az én célom, erre törekszem.

Barista, borszakértõ, kommunikációs szakértõ, aki volt videoforgalmazó cég vezetõje, országkommunikátor, külker üzletkötõ. Ami közös munkahelyeiben, hogy mindenhol „mérgezett egérként”, mindent el- és megtervezve rohangált. Kicsit sem objektív portré Német Attiláról, a Comprad Kommunikációs Ügynökség vezetõ tanácsadójáról.
Az interjú a PR Herald gondozásában októberben megjelenõ, A hazai pr-szakma arcképcsarnoka címû digitális kiadványba készült.

Köszöntöm a kedves Olvasókat, Holecz Áron vagyok, egy viharsarokban felnõtt naiv, ám tanulékony húszéves egyén. A média sokrétû világában szeretnék elhelyezkedni, ami igen nagy kihívás nem csak szerény személyem számára, gondoljunk csak sok mûvész rejtett
dogmáira: „Mindegy mit írnak rólam, csak írjanak!”.

Az írás számomra terápia. Mások, és persze önmagam gyógyítása. Mindig fontosnak éreztem, hogy megértsek másokat, és megfejtsem a világ rendjét és összefüggéseit. Aki újságíró akar lenni, annak Vlagyimir Iljics Lenin örökbecsû tanácsát kell magán alkalmazni és tanulni, tanulni, tanulnia kell, egy életen át. És engem ebben a pályában ez fogott meg igazán: az élethosszig tartó tanulás. Az, hogy keresni-kutatni kell a magyarázatokat. Igaz, hogy az információk begyûjtése sokszor fáradságos, embert próbáló feladat, de megéri! Nincs is annál nagyobb öröm, amikor elégedett visszajelzéseket kap a külvilágtól a cikkíró. Másik nagy szenvedélyem a sport. Elképzelhetetlen számomra az élet mozgás nélkül, fõképp azért, mert a sportolás jó közérzetet, a felszabaduló hormonok miatt pozitív érzéseket ad.

Duna part. Hajók, amelyek mind tudják hova tartanak. Egy egyszerû kopott pad. Naplemente. Egy lány, akinek szemei a távolba révednek és nem tudja vajon mi lesz vele. Hogy is kerültem én ide? Persze nem a Duna partra gondolok, hiszen azt nem volt nehéz megtalálni. Hanem Budapest. Kis országunk nagy fõvárosa. Természetesen a válasz ma már megszokott: vidéki lányként engem is hívott a nagyvárosi levegõ kipufogógázzal teli, nyüzsgõ illata. Vonzott az állandó pörgés, az új lehetõségek, az éjjel-nappal tartó bulik, a sárga villamosok, a metróban megcsapó menetszél. Egyszóval minden, ami más, mint otthon.

Elérkezett a váltás ideje, jövõ héttõl egy csinos lány boldogíthatja az Ügynökség férfi szemeit:)). Véget ért rövid pályafutásom a Comprad Kommunikációs Ügynökségnél.

A nevem Aradi Enikõ. Január 31-én volt az elsõ gyakornoki napom a Compradnál.
Négy éve marketinget tanulok a gödöllõi Szent István Egyetemen. Az elsõ hetekben igen nehéz dolgom volt, mert az Egyetemen nem tanultunk pr-t, csak felületesen. Így a gyakorlati vezetõmnek kellett egy-két fontos tudnivalót megtanultatnia velem. Úgy érzem, ahogy teltek a napok, könnyen megtanultam ezeket a feladatokat.