Kis magyar abszurdunk újabb állomásához érkezett most: futószalagon rabosítják a Budapesti Közlekedési Vállalat vezetõit. A cégnél tapasztalható krízis – annak folyamatossága és súlyossága miatt – már jóval túlmutat azon: itt már régen nem lehet csupán válságról beszélni.

A több éve (évtizede) folyó törvénytelen üzletek, a teljesítések nélküli mutyi-tanácsadói szerzõdések miatt már nem csak csontvázak, hanem egy egész temetõ hullik ki az Akácfa utcai akasztós szekrényekbõl. Azt, hogy vajh’ miért épp mostanában kezdtek el oly’ nagyon bûzleni a rothadó álszerzõdések, s kik és miért kb. 10 hónappal a választások elõtt kezdték el feladni a strómanokat, nem szükséges kutatni. A dolgot õt magát nézzük: már gyakorlatilag az input-output vezetõn (portás) kívül más nem nagyon élvezheti a friss, havas télvégét.

Kommunikációs szempontból a helyzet talán nem nagyon lehetne rosszabb: a sorozatos elõzetes letartóztatások, az elképesztõ adósságtömeg, a sztrájk, a házi õrizetbe helyezések jobban nem közelíthetnék a béka tompora felé a cég hírnevét.

Vegyük sorra, milyen lépéseket kéne tennie a cégnek, hogy elvesztett (vagy sosem volt) hitelét visszaszerezze:
- A teljes IT és FB lemondatása
- Kocsis István felelõsségének tisztázása fõvárosi közgyûlési vizsgálóbizottsággal
- Közgyûlési és parlamenti vizsgálóbizottság felállítása
- Teljes arculat- és szlogenváltás („Mozgásba hozzuk a várost” – a pénzszivattyú miatt az emberek mozgósítására, tüntetéssorozatra még mindenképpen alkalmas a cég)
- A rendszerváltásig visszanyúló teljes revízió
- Közmegbecsülésnek örvendõ válságmenedzser alkalmazása a krízis végéig
- A szokásos krízismenedzsment-módszerek folyamatos alkalmazása
- Folyamatos imázsvizsgálatok

Ha ez sem eredményez javulást, a cég még mindig privatizálható. Ha emellett nem áll közgyûlési többség, akkor – horribile dictu – fel kell szántani az Akácfa utcai székházat és sóval be kell hinteni. Ez egyszer már egész jól mûködött…