A múlt század utolsó újéve napján, amikor az államalapító koronája épp csak átszállítatott végsõ helyére, s karrierem fontos állomásához érkeztem (én lettem az ország pr kommunikátora), még nem gondoltam, hogy egy évtized múltán retróprezit tartok majd a baráti belga ország „pógárainak”.

Egy hétköznapi srác halad a Mechwart téri villamos felé, arcán a gondtalansággal vegyes megkönnyebbülés ábrázata. Lépése ruganyos, már-már úszik a levegõben. Zsebét még szinte égeti a frissen kapott érettségi, szívét átjárja a semmihez sem hasonlítható „végre nem kell többet tanulni, VÉGEZTEM!” érzés melegsége. Ebbe a hamis illúzióba merülve boldognak érzi magát, lerázta a társadalom béklyóját. Végre szabad! De a gondtalanság rózsaszín lufija hamar kipukkad, mikor a Margit hídhoz érve az aluljáróba vezetõ lépcsõ tetején megpillant egy „kültéri lakás tulajdonost” és a felismerés könyörtelen vasöklével homlokon vágja, és jött is a paradigmaváltás, de gyorsan. „Kénytelen leszek továbbtanulni, ha nem akarok egy hasonló narancssárga kuka melletti apartman büszke tulajdonosa lenni, melynek fõ vonzereje a csikktengerre való remek rálátás”.

A mai nappal véget ér a szakmai gyakorlatom a ComPRad-nál. Hihetetlen milyen gyorsan eltelt ez a három hónap! Mégsem olyan meglepõ, ha arra gondolok, hogy milyen tartalmas, színes és változatos feladatokat kaptam. Ahogy mondani szokták: gyorsan telik az idõ, ha az ember jól érzi magát.

A vállalati gyakorlatomat a Comprad Kommunikációs Ügynökségnél végzem.
Szeretnék bemutatkozni, illetve röviden beszélni a távlati terveimrõl.

A nevem Aradi Enikõ, IV. éves hallgató vagyok a Gödöllõi Szent István Egyetemen. Kereskedelem és Marketing szakra járok, egy éve szakosodtam az Élelmiszer-marketing szakirányra. Azért jelentkeztem erre az egyetemre, mert nagyon érdekel a marketing, a reklám. Szeretnék mélyebb bepillantást nyerni, hogy hogyan lehet hatékonyan, sikeresen eladni egy terméket, illetve szeretném megismerni a fogyasztók viselkedését, gondolkodását, és igényeit. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a szakdolgozatomat a félkész termékek bemutatásáról, ismeretérõl írom, különös tekintettel a fogyasztók körében.

Még tisztán fel tudom magam elõtt idézni azt a csodás napot, mikor minden elkezdõdött.
Egy szép augusztusi napon, mikor megérkeztünk a gólyatáborba!
És most!? Most itt ülök a Comprad Kommunikációs Ügynökség irodájában, és a mai nappal megkezdtem a szakmai gyakorlatom második hetét.
Hihetetlen. Milyen gyorsan eltelt ez a majdnem három év!

Kedves Comprad!

Miként Ákos – aki ma reggel valamiért Endreként mutatkozott be – az Outlook fiókom beállításakor tanúbizonyságot tett nevemrõl: Mucsi Ferencnek hívnak. Tavaly februárban lettem hûtlen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció Tanszékéhez, mikor átvettem elsõ diplomámat, melybe azt írták: PR és újságírás szakirányt végeztem.

Ezt a címet adom, mert hát valaki egyszer megmondta bölcsen: „Légy hû magadhoz!”. Tehát ahogy a cím is sejtet valamit, ez az utolsó napom itt. Váratlanul ért és mégsem. Úgy írnám le ezt az érzést, hogy „tudtam, csak nem sejtettem”.

Beszámoló az év végi tokaji kóstolásról

Sár, lucsok, szeplencélõ esõ, +1 fok körüli hõmérséklet, karácsonyi sopping-dömping, fenyõfaszállítás buszon (vagy gyalog). Ilyenkor nehéz elhinni, hogy a Comprad csapatának mintegy fele a -15 fokban, szakadó hóesés közepette, négy nappal ezelõtt, 24 órára megpihent kicsit. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kellõs közepén fekvõ Erdõbénye néma csendben fogadta a hatfõs különítményt, kik enni, inni, csapatépíteni érkeztek a községbe. Tudósítás az átposztponált (copyright by Geri), nemes nedûkben, no és vírusokban gazdag felfedezésrõl, és arról, hogy gondolatban hátba veregettük a Napkirályt, neki tulajdonított híres mondásáért.

Sajnos ez a nap is eljött, mikor búcsút kell vennem tõletek. Nagyon jól éreztem magam az Ügynökségnél, mert mindig barátságos és vidám légkör fogadott, és ez feldobta a napjaimat.

Nagyon jó volt itt tölteni a szakmai gyakorlatomat, mert úgy gondolom, rengeteg mindenben fejlõdtem. A kedves kollégák és kolleginák segítségével elsajátítottam a szakma alapjait, mindig nagyon segítõkészek voltak egy-egy felmerülõ kérdés kapcsán. Természetesen tudom, hogy van még hová fejlõdnöm, mivel 3 hónap alatt a szakma fortélyait nem tudom elsajátítani. De nagyon hasznos volt abból a szemszögbõl, hogy az elméletben tanultakat a gyakorlatban is kipróbáljam, illetve, hogy összeálljon a fejemben a kép, mi is valójában a public relations. Persze ennyi idõ alatt az ember rájött a saját hiányosságaira és erõsségeire is, és ha már ezeket felismertük magunkban, akkor jó úton haladunk a „tökéletesség” felé.