A Comprad vezetése – a tavalyi évben hagyományt teremtve – idén sem árulta el az indulás pillanatáig, hogy hol fogjuk elkölteni az évzáró, karácsonyi céges vacsoránkat. Az Omninvest mögött álló, állítólagos miniszter kilétét sem õrzi annyira a hazai titkosszolgálat, mint fõnökeink az ünneplés helyszínét…

Az este jó hangulatát már indulás elõtt, az irodában megalapoztuk, némi (egyesek szerint körömlakklemosóra, mások szerint hígítóra emlékeztetõ ízû) alkohol segítségével – így a szeretet mellett a párlat is fûtötte kebelünket. Fél 7 körül megérkeztünk a Podmaniczky utcai Sir Lancelot lovagi étterembe (a H1N1 járvány idején direkt jó a kézzel-lábbal evés – fõleg azon renitenseknek, akik nem oltatták be magukat). A mezítelen derekú (középkori és nem középkorú!) hölgyek, a korhû belsõ, a stílszerû ruhába öltözött felszolgálók, és a kollégák jó hangulata remek estét jövendölt.

A Compradban régi jó szokás egymás megajándékozása. Egy-két ajándékozó-ajándékozott páros kilétére már idejekorán fény derült, de a többieknek meglepetés volt, kitõl számíthat ajándékra. Az ukáz idén is az volt: minél szellemesebb, ötletesebb, a leginkább egyénre szabott ajándékot kellett kitalálni. Azt hiszem, ezt sikerült teljesíteni: nõgyógyászatról szóló antikváriumi könyv, úszósapka, lenge öltözetû lányok képével díszített falióra, répatorta, Update szaloncukor, karácsonyimuffin-alkotóelemek, hogy csak néhányat említsek.

A kulináris élvezetek garmadáról sem illik megfeledkezni: a négyfõs tálakon szarvas bélszín, csülök, máj, oldalas, csípõs marhafalatok, és még ki tudja, mik pihentek. A Zsindelyesnek pedig köszönet, hogy ilyen zamatos, lágy pálinkákat készítenek!

Hál’ Istennek személyi sérülések nélkül ért véget a lovagi torna. A kézzel-lábbal evés persze járványügyi szempontból komolyan aggályos, s a hatalmas lakoma sem biztos, hogy jót tesz este a gyomornak, de a legvégsõkig kitartottunk, mint Kinizsi a malomkövet. Abban pedig egészen biztos vagyok: ekkora lakomát még Mátyás király sem láthatott…