Azt már rég felismerték, hogy a család, barátok, ismerõsök meghatározó szerepet játszanak egy-egy döntés meghozatalában. Legyen szó egy magánéleti döntésrõl, vagy egy termék, márka kiválasztásáról. Ez az alapja a Word Of Mouth-nak. Az újdonságot az jelenti, hogy hogyan „alkalmazhatjuk” ezeket az embereket tudatosan.

A fõiskolán arról tanultam, hogyan, milyen eszközökkel szólítsam meg a fogyasztót annak érdekében, hogy az én márkámat válassza. Ezt sokan manipulációnak hívják, errõl szól Aronson-Pratkanis: A rábeszélõgép c. könyve. „Élni és visszaélni a meggyõzés mindennapos mesterségével.”

Egy márkának megvannak a rajongói, de amíg õk nem tudják vagy nem akarják hírét adni elégedettségüknek, a szájpropaganda (WoM) kampányok valóban nem eredményeznek semmi mást, csak elpazarolt idõt. Amíg egy marketinges nem ismeri fel legfontosabb “szószólóit” és nem tudja, mekkora befolyással bírnak, nem juthat konkrét, számszerû adatokhoz programjainak értékelése során.

A médiapiaci vállalatok megítélése átlagon aluli, a távközlési vállalatoké viszont nagyon jó. A B&P BrandAktív Reputation Rating kutatásában – amelyet a Kreatív.hu idéz – az Audi lett az elsõ, a Sanoma legjobb médiavállalatként a 25.

4P, 7P, HIPI, HoReCa, B2B, AIDA, 5M, JPÉ – csak hogy néhányat említsek a marketingesek által rajongott rövidítésekbõl. A különbözõ modellek, rosszul magyarított angolszász kifejezések, betûszavak sok laikus számára misztifikálják a marketing- és marketingkommunikációs szakmát. Sokan gondolják ezek miatt, hogy valódi tudománnyal van dolguk – pedig a szakma alapja a JPÉ. Minden erre épül – vallja zseniális kiadványában dr. Papp-Váry Árpád. Az országmárkázás egyik elismert tudorának Marketing a gyakorlatban címû könyve egészséges átmenet a „hogyan fogalmazzunk jópofa stílusban, trendin” kategóriától a túlontúl tudományos, már-már érthetetlen nyelvezetû szakmai irományokig.

A twitter egy olyan ismeretségi hálózat és mikroblog szolgáltatás, amelynek segítségével kommunikálhatunk és állandó kapcsolatban lehetünk családtagjainkkal, barátainkkal vagy akár a munkatársainkkal a „Mit csinálsz most?” kérdésre adott rövid (maximum 140 karakteres) válaszainkon keresztül. Sok embernek elsõre a Facebook jut eszébe, vagy a kissé „lemaradottaknak” az Iwiw üzenõfala, ami valóban hasonlóan mûködik. Itt az a lényeg, hogy valaki regisztrál, feltölti a képeit, adatait, majd elkezdi „követni” az embereket. A követés azt jelenti, hogy figyelemmel kíséri, mit csinál éppen a másik, olvassa a beírásait. Egy idõ után már a követett személy is követni fogja a felhasználót és így tovább…

Az EDELMAN nyilvánosságra hozta bizalmi barométerét

A tavalyi év hatalmas pusztítást okozott az üzleti szférának, s a kedvezõtlen gazdasági folyamatok hihetetlenül megtépázták a vállalatok hírnevét s a beléjük vetett bizalmat – derül ki az EDELMAN tízedik Bizalmi Barométerének elemzésébõl. Harminc perces telefonos interjúk során 4 475 embert kérdeztek meg 25 és 34, valamint 35 és 64 év életkorú csoportokra osztva. A 2008. november 5. és december 14. között zajló átfogó (Európára, Amerikára és az Ázsiai kontinensre is kiterjedõ) vizsgálat szerint a válaszadók csupán 17 %-a hisz egy cég vezetõjétõl érkezõ információknak. A hitelességi, bizalmi rangsorban az elsõ helyen szakértõk állnak, még akkor is, ha ezek a vállalatot képviselik a nyilvánosság elõtt. A megkérdezettek mintegy 47 %-a inkább azon kijelentéseknek hisz, amelyeket olyan személy állít, aki „olyan, mint mi”. A Bizalmi Barométer jelentésének valamennyi – az európai és amerikai kontinensre vonatkozó – indexe jelentõsen csökkent az elmúlt év során – az emberek bizalma vészesen csökkent a vállalatok s termékeik iránt.

Minap a reggeli kávézás közben beszélgettem a kollégámmal, aki már reggel mérgelõdött egyik ügyfele miatt. A hazai leánnyal rendelkezõ külföldi multi elég érdekesen értelmezi a kommunikációs munkát, s annak hatékonyságmérését. A viszonylag új ügyfél élénk marketingkommunikációs kampányba akar belevágni, melyhez a Comprad munkáját kívánja igénybe venni.

Tegnap este a buszon utazva két tizenéves (16-18 körüli) lány beszélgetett egymással. Trendi dolgokról folyt a „dumcsi” – amelyet természetesen nem hallgattam ki, csupán véletlenül voltam fültanúja. A lányok a mai tizenévesekhez illõ ruhákba öltöztek, hanghordozásuk, nonverbális kommunikációjuk is másolta a mai „trendi szerkókban járó, trendin trécselõ csajszik” stílusát.