Egy felmérés szerint a pr-szakemberek a válság óta fontosabbnak tartják a szervezeten belüli kommunikációt, általában elégedettek állásukkal és fele gondolja úgy, hogy a közösségi portálok fontos színterei az arculatépítésnek – adta hírül a Kreatív Online.

Minap – dacolva a gigantikus tömeggel – betévedtem egy angol tulajdonú hipermarketbe (Tesco). Miközben közelharcot vívtam a mindenre elszánt vásárlókkal, két karácsonyi dal között szakmatörténeti unikumra leltem. Mága Zoltán hegedûmûvész osztotta meg a vásárlókkal a hangszórókon át „bûnmegelõzési tippjeit”; hol ne tartsd a táskád, hová tedd a pénztárcád, hogy elkerüld a zsebtolvajok ténykedését.

A Tesco Mágát szerzõdtette, hogy eldarálja nekünk: nem szabad kötegnyi húszezrest lobogtatva kutakodni az akciós, lédig DVD-k között, a kézben hordozott bankkártya PIN-kódját nem javasolt a tarkóra tetováltatni (biztosan azért, mert csak két tükör segítségével válik olvashatóvá), a Merci kulcsát nem okos a gyerekre bízni, stb.

No de mi kapcsolja össze Mágát a bûnmegelõzéssel? Hol a híd? Miért hiteles egy hegedûmûvész, lopás-témában? Nem lett volna jobb választás az ismert rendõr, Garamvölgyi? De Mágánál mindenképpen hitelesebb lenne Repülõs Gizi.

Legközelebb Kiszel Tünde mesél a rádióban az AGR-szelep meghibásodásáról, Zuschlag János mondja el síelési tippjeit, vagy épp Garamvölgyi László beszél a Stradivari titkáról. Miért nem veszi el végre valaki az asztalra hajított cipõt??!

A sertésinfluenza néven ismertté vált, majd késõbb átkeresztelt, A típusú H1N1 vírussal összefüggésben – az elsõ felbukkanása, vagyis április óta – hazánkban 12.323 darab off- és online hír látott napvilágot. A vírussal kapcsolatos cikkek elsõ, jelentõsebb hullámát májusban, míg a másodikat szeptemberben regisztráltuk; az eddigi tetõpontot pedig a novemberi idõszakban érte el a vírus által generált médiakommunikáció. A megjelenések hullámait, a politikai kommunikációt, a vakcinát gyártó Omninvest tematizációs erejét, illetve „közszereplõi performanszokat” vizsgálja meg gyorselemzésében a Comprad.

Hatalmas robaj rázta meg az univerzumot ma hajnalban – jelentette a Margónak a Fiktív Hírügynökség. A világegyetemben két, egymást követõ, óriási erejû robbanás történt, ami megsemmisítette a Gutenberg-galaxist. Az USA Nemzeti Légügyi és Ûrhajózási Hivatala (NASA) regisztrálta az elsöprõ detonációkat, amelyek következtében a Földtõl 800 millió fényévnyi távolságra fekvõ bolygó azonnal széthasadt.

A kutatók már a 90-es évek elején felfedezték a Gutenberg-galaxist; a bolygón az emberi élet számára kedvezõ a környezet – közölte a távirati iroda. „A galaxis pusztulása az egész emberiségre is megdöbbentõ csapást jelent: az égitest tárolta ugyanis azt a speciális kódrendszert, amely az alapját adta a nyomtatott karaktereknek. Mindez azt jelenti, hogy – a kódrendszer hiányában – holnaptól már nem jelenhet meg nyomtatott sajtótermék” – jelentette be sajtókonferenciáján Michael Mumma. A NASA vezetõ kutatója hozzátette: valószínû, hogy az újságok hiánya nem fog feltûnni az embereknek, hiszen a lapok eladási mutatói folyamatos csökkenést mutatnak. „Ma már senki nem olvas újságot. Egy letûnt korszak utolsó, megkövült maradványai a nyomtatott sajtótermékek. Nincs rájuk szüksége az emberiségnek” – mondta a Margó kérdésére egy neve elhallgatását kérõ amerikai médiakutató.

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fõiskola (BKF) Kommunikációs Elemzések Központjának tanulmánya szerint a pénzügyi világválság kommunikációja Magyarországon elsõ megjelenésétõl fogva azonnal a politikai csatározások retorikai terepévé és eszközévé vált. A hivatalos kommunikáció október 10-ig tagadta vagy bagatellizálta a pénzügyi világválság veszélyeit, majd egy száznyolcvan fokos fordulattal látványos válságkommunikációs offenzívába kezdett. A politikai érdekek és szándékok rendre felülírták a válsághelyzet korrekt bemutatásának szempontjait. Sok szakmai véleményformáló és médium is jelentõs késéssel ismerte fel a Magyarországra leselkedõ veszélyeket és nem fordított kellõ figyelmet a válság várható hétköznapi hatásainak ismertetésére, a lakosság felkészítésére. Komoly aggályokat vet fel, hogy a polgárok olykor megtévesztõ tájékoztatást kaptak az országban kialakult helyzetrõl, ami gátolhatta õket abban, hogy kellõ idõben, önálló és felelõs döntéseket hozzanak saját egzisztenciális ügyeikben.

A több mint 7 millió lakosú országot Svájcnak, az egyetlen háromnyelvû (német, rétoromán, olasz) kantont Graubünden-nek, a falut – ahol jelenleg tapasztalatot gyûjtök - pedig Bevernek emlegetik az itteniek, más-más nyelveken. Van, aki franciául, más schweizerdütsch-ül, olaszul vagy éppen rétorománul. Továbbá, ha az ember 2-3 hétnél több idõt tölt el Beverben, akkor arra is rájön, hogy a már következõ faluból érkezett lakos is igen más dialektusban ejti ki e három szót. Alsó-Engadinban a Vallader, Felsõ-Engadinban a Puter, másutt pedig a Domleschg, Sutsilvan, Surmiran nyelvjárásokat beszélik. Mégis, ha leülnek egy kávé mellé, találnak közös nyelvet.

A Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció szakos hallgatójaként emlékszem, az elsõ, amit megtanítottak nekünk a kommunikációról, az a következõ mondat volt: „Nem lehet nem kommunikálni” - vagyis rövid idõn belül meghalunk, ha el vagyunk zárva minden ezirányú lehetõségtõl. De hogy is van ez a valóságban?

„A tanulás olyan város, ahol az egyik tartópillér a memória, a másik a megértés.” A mai rohanó világban véleményem szerint nagyon fontos, hogy tájékozottak legyünk. Ehhez szükségeltetik némi nyitottság és fogékonyság, amellett, hogy folyamatosan olvasunk, olvasunk és olvasunk…

A nyelvet mindenkor az azt beszélõk alakítják. Hogy manapság jó-e, hogy mónikasó nézõk tucatjai (mit tucatjai, ezrei!) verbális megnyilvánulásainak hatására kerül be egy-egy szó a köznyelvbe, vagy éppen veszik ki onnan, nem tudom. A következõkben egy – és ezt hangsúlyozom – nem nyelvész végzettségû ember merengései olvashatók a köznyelv változásairól. Az írás olvasását – a benne lévõ, esetleg felkavaró, mások érzékenységét sértõ nyelvi elemek miatt – csak hasonszõrû laikusoknak ajánlom!

A nevesebb hazai televíziós újságírókról majd’ minden esetben köztudott azok politikai szimpátiája. Ha a mégoly kimért és távolságtartó, a verbális síkon objektivitásra törekvõ mûsorvezetõrõl is van szó, pártpreferenciáját gyakorta elárulja a testbeszéde. A gesztusok, a mimika, az esetlegesen látható proxemika, a vokális kommunikáció mind-mind tálcán kínálja a kérdezõ pártállását.